A flamenco

Ha úgy érzed, hogy kellőképpen temperamentumos és szenvedélyes vagy és szeretsz mozogni is, akkor a flamencót neked találták ki! Az alábbiakban többet is megtudhatsz erről a spanyol eredetű, vérpezsdítő táncról.
A flamenco Spanyolország déli részéből, Andalúziából származó tánc, amely több száz éves múltra tekint vissza, és gyökereiben főleg cigány elemeket hordoz. Neve manapság már szinte összeforrott a spanyol népzenével, pedig a flamenco csak egy a spanyol földön megtalálható számtalan zene- és táncstílus közül.

A flamenco az andalúziai társadalom legalsóbb rétegeiben született: vándorló földmunkások, bányászok, lókereskedők, kovácsok, halászok körében. Ezek az egyszerű emberek pedig, ahogyan a világon mindenhol, dalban és táncban fejezték ki örömüket-bánatukat. Kialakulása elképzelhetetlen lett volna a cigányok kultúrája és zenéje nélkül, emellett az arab, a zsidó, a gregorián hatás; a spanyol udvari táncok keverednek a spanyol népi hagyományokkal. Sőt, a női szólótánc magában hordozza az észak-afrikai törzsek tánckultúráját is. A flamencót tehát különböző déli kultúrák találkozása alakította ki.

A flamenco három alapvető eleme az ének (el cante), a tánc (el baile) és a gitárszó. Az énekes-gitáros páros különböző stílusokban interpretálhatja a flamenco alapritmusát, ezeket a változatokat „palos”-nak nevezzük. Mindegyiknek van saját neve és eltérő zenei hangneme. Egyvalami azonban közös: kötelező az érzelmi töltet, ami a szövegeket ismerve, meglehetősen könnyen megérkezik. A témák meglehetősen változatosak: egy bányász életének viszontagságaitól kezdve apró, örömteli dolgokig vagy éppen mélyreható érzelmekig terjed a témák skálája. A flamencóban a kötött koreográfiák, zenei elemek háttérbe szorulnak az improvizációval, a rögtönzéssel szemben. A mai előadók gyakran kiterjesztik a flamenco határait, beépítve zenéjükbe pop-és rockzenét, a jazz elemeit illetve egyéb latinos ritmusokat, mint például a salsa vagy a tangó.

A flamenco tehát nemcsak magát a táncot jelenti: egy egész kultúrát, érzésvilágot, életmódot, gondolkodást takar. Az elnevezés nemcsak a táncot illeti meg: a tánccal szorosan összefüggő zenei stílust, ezen belül az énekstílust és a gitárstílust is flamencónak nevezik. A zene alapritmusa négynegyedes, emellett a ritmusvariációk széles skálája megtalálható a dalokban.

A jellegzetes, erőteljes lépéseket látványos kar- és kézmozgások kísérik. Aki flamenco-táncosnő akar lenni, annak bizony jó állóképességgel és strapabíró lábakkal kell rendelkeznie, de megéri: a szenvedélyes, lenyűgöző, az európai fülnek egzotikus zene és tánc nem mindennapos élménnyel szolgál.

 

 

 

stat