Sötét szenvedély, a kávé

Évszázadok óta ismerjük finom, karakteres ízét és élénkítő hatását, mégis, volt időszak, amikor tiltották, sőt büntették fogyasztását. Első fogyasztói a legenda szerint tevék és kecskék voltak, később fontos politikai és magánéleti döntések születtek fölötte; s egy barátnői csacsogáshoz ma is ideális. Eltaláltad, cikkünkben a kávéról olvashatsz.

Évszázadokkal ezelőtt Abesszínia Kaffa nevű tartományában egy pásztor furcsa, megmagyarázhatatlan eseménynek volt tanúja: a kopt szerzetesek által rábízott kecskéket mintha valami démon kerítette volna hatalmába. Megállás nélkül ugrándoztak, ok nélkül nyugtalanok voltak, mi több, még éjszaka se lehetett aludni tőlük, olyan hangosan dobogtak. A pásztor, mivel nem tudta okát találni az eseményeknek, jelentette a furcsa esetet a szerzeteseknek. A szentéletű férfiak kivonultak a legelőre és megvizsgálták, mivel is táplálkoznak az állatok. A legelőn közepes méretű, fényes levelű cserjék nőttek, amelyeken csillag alakú fehér virágok és piros bogyók voltak. Szedtek néhány maréknyival a termésből, s este a kolostorban levest főztek belőle, ami nagyon ízlett mindannyijuknak. Ám ezután nem tudtak elaludni, és az egész éjszakát ébren töltötték. Így jöttek rá – állítólag – a kávé serkentő hatására.

A kávé (Coffea arabica) eredeti őshazájának Etiópiát, illetve az Arab félszigetet tartják, ma azonban minden trópusi és szubtrópusi éghajlatú országban ültetvényeken termesztik. A nemesítések, szelekciók során mostanában a Kolumbiában termesztett kávé a legértékesebb. Az első kávészállítmány 1624-ben érkezett Európába, Magyarországra pedig a törökök hozták magukkal az illatos nedű élvezetének szokását; éppen ezért a sokáig a törökökhöz hasonlóan készítették a kávét: a forrásban levő vizet a csészébe helyezett, finomra őrölt kávéra öntötték, s így sűrű, erős főzetet nyertek.

A kávé fogyasztásának történetében a „forradalom” a 18-19. században következett be, amikor is sorra létesültek a nagyobb városokban a kávéházak. A vendégek itt tárgyalták meg a politika és a magánélet eseményeit, a költők és az írók rendszerint ide vonultak el alkotni, esténként pedig a szerencsejátékok és a prostitúció fellegvárává változott néhány, talán rosszabb környéken lévő kávéház. A századforduló környékén Európa minden városában pezsgett a kávéházi élet: Párizsban éppúgy, mint Bécsben vagy Budapesten. A legenda szerint a pénzszűkében lévő Rejtő Jenő készülőfélben levő legújabb regényének letépett darabjával fizetett, amit aztán a pincér elvitt a kiadónak, s ily módon rendezték a számlát.

De mitől olyan népszerű ez a nedű, hogy ilyen kultusz épülhetett ki melléje? A válasz nyilvánvalóan a kávé aromája és elkészítésének módja adja, amely országonként más és más. Szóltunk már a török kávé elkészítéséről; ma viszont elterjedtebb az olasz módra főzött eszpresszó: a nyomás alatt álló forró víz átszűrődik az őrölt kávén. (Maga a presszó szó is az olasz nyomni, préselni igéből származik.) Szintén olasz találmány a cappuccino, amely nem összekeverendő a tejszínhabbal vagy tejszínnel kínált kávéval. Az igazi cappuccino alapja a presszókávé, amelynek a tetején tejhab és csokireszelék illetve fahéj található. Itáliában a cappuccinót egyébként kizárólag reggel fogyasztják, étkezés után vagy délután semmi esetre sem.

Az írek előbb feloldják a kávéban a cukrot, majd ízlés szerint adagolják bele a whisky-t. Az osztrákok az első között voltak, akik a kávét nagy adag tejszínhabbal kínálták. A kávészünet találmánya pedig Amerikából származik, ahol az európaiak számára gyenge, híg és jellegtelen ízű hosszú kávét fogyasztják. A párizsi bisztrókban és kávéházakban óriási csészékben a forró café au lait, a tejeskávé gőzölög. Hozzá általában croissant fogyasztanak vajjal és lekvárral, vagy a kávéba mártogatva.

stat